COVID-19 Közlemény no. 2.

Öreganyám szerint minden rendes embernek van legalább egy negatív koronavírus tesztje. Én a biztonság és a hecc kedvéért kettőt is csináltattam. 

szeptember 3.

december 14.

A két vizsgálat között egy észak-magyarországi, csendes bányászfaluba vonultam önkéntes száműzetésbe. Egy kis menedékház padlásán barikádoztam el magam, és a földszinti ablakokat vagy befalaztam, vagy a félig leeresztett redőnyökkel jeleztem, hogy nem kívánok látogatókat fogadni. Egyértelműsítendő a helyzetet a hozzám vezető lépcső alsó fokait felszedtem magam után.

én fent, mindenki más odalent

A karanténban újraolvastam az elmúlt két év blogbejegyzéseit, és így villámgyorsan elrepült a száz nap, mialatt a nyárból észrevétlenül tél lett. 

Rövidebbek    lettek    a    nappalok,

a homály körbeölelte a viasszínű fákat

és   összezsugorodott   minden.

Néha azért kiruccantam a közeli erdőbe, ahol kiszellőztettem a fejem.

Salgó vára felé félúton

De a menedékben lázasan készültem a végső megmérettetésre, miközben olvastam, olvastam és olvastam. Már megosztottam veletek, és bár sokan éltek vele, még mindig nem vagytok elegen. 

IGEN! A voteforbombahoppa blog rendszeres olvasása 100% védelmet nyújt a COVID-19 fertőzéssel szemben! Oszd meg mindenkivel!

Itt olvashatsz erről részletesebben.

Itt olvashatsz a blog alkalmazásáról és az esetleges mellékhatásokról.

bombahoppa széfrepesztő technikái sorozat – I. rész

Robin Hood Williams:

...everything we've ever stolen...

...everything I touched was golden...

Miután árvaságomra és menekült státuszomra hivatkozva Nemzetközi Hendikep  és Esélyegyenlőségi Megbízottként, politikailag korrekt kiemeléssel és a megfelelő pozíciókba megfelelő mennyiségű csúszópénzt juttatva túljutottam a selejtezőkön, a huszonnégy csapatos döntőben színpompás, megnyerő és ellenállhatatlan játékkal elhódítottam az első (és egyben utolsó) graffiti-világbajnoki címet, majd besöpörtem még mellé a PPP közönségdíjat, a Prima Primissima Populare aranypanda kitüntetést. Mind a kettő trófea jól mutat a nappalim vitrinjében. Sokan nem tudják, de nektek elárulom, hogy a panda szobrocska a közhiedelemmel ellentétben nem fehéraranyból, hanem ámenplatinából készült, egy, az ötvös részére fel nem róható kommunikációs hiba miatt. Mivel a térerőt én uralom, ezért ezt a szerény hibát mindössze telekommunikációs kiigazításnak nevezem, de a közhangulat megnyugtatása érdekében "a hiba a közvetítő vonalban van" bullshitet potyogtattam szét az információs sztrádákon. Azóta is mindenki örömmel gondol vissza erre a világbajnokságra, ahol a közvélekedés szerint a jó elnyerte méltó jutalmát és a rosszak megbűnhődtek érdemeik szerint. Média rules forever, miközben enyém lett minden létező világok egyetlen (b+P, vagyis bombahoppa Partnership konstrukcióban készült) Platina PPP Pandája.

Ha valaki eddig nem tudta volna, az I. (és egyben utolsó) Graffiti Világbajnokság volt az a rendezvény, amin rajtam kívül csak a világ gazdasági elitjének leendő örökösei vehettek részt, így előzetesen egy csapatépítő program keretében elvittem a többi versenyzőt a Pokolba, hogy lássák, bombahoppa mindenre képes. Az első "beugró" feladat egy PCR teszt hibátlan kitöltése volt, amire minden kreatív versenyző lázasan készült. A második feladat, amit kaptak, az volt, hogy Nihil Despacito munkacímmel készítsenek akvarellt vízbázisú akrilfesték, festékszóró pisztoly (SataJET Multicolor Twilight, köszönhetően a  bőkezű támogatóknak) és egy 4D fényezőkabin felhasználásával oly módon, hogy a hangulati elemek és a színek összhangja a sivár és lélektelen, örök gyötrelmet szimbolizálja. Inspirációnak bombahoppa  "Homokvihar előtt a sivatagban" kompozícióját használhatták, melyet a szerző Hévízgyörkön a Szahara utcában készített. Az utca arról kapta a nevét, hogy a településen ez az egyetlen olyan utca, amiben nincsen italmérés.

Száraz november a Szaharában

A résztvevőknek a feladat végeztével először egymás műveit kellett pontozniuk, majd szóban, szemtől szemben is értékelték egymás alkotásait, hogy megfelelő kezdő disszonancia alakuljon ki közöttük a világbajnokság kieséses szakaszára. Mivel a graffiti vébén induló nihilista, extrovertált és unatkozó kamaszok pontosan tudják, hogy minden, de minden tényleg hiábavaló, hiszen soha semmiért sem kellett küzdeniük, minden csak egy parancsba kerül nekik és azonnal teljesül az óhajuk, ezért bombahoppa két versenyművel megmutatta nekik, hogy az inspirációt nem vásárolhatják meg, hiszen az egy és igaz ihlet bizony csakis bombahoppát illeti. 

A Pokol kapuja

nihil stanas sine deo

nihil tu sine bombahoppa

A Kék Hold völgye 

bombahoppa műalkotásaival először a Pokolba, majd a Mennybe repítette a többi versenyzőt és a közönséget egyaránt. A két kompozícióban közös részletet figyelhetnek meg az éles szemű megfigyelők, a fehér festékes vödör képében bombahoppa kameózik ártatlanul egyszer a bal, máskor a jobb oldalon minden politikai utalás nélkül. 

A destruktív lázadás és a hédon jegyében unatkozó felső tízezer részére a világverseny után a művész a díjnyertes műveket rövid távú bérletbe adja. Ilyenkor bombahoppa a nagy érdeklődésre való tekintettel természetesen kizárólag a saját árkalkulációja alapján dolgozik. A képletet az alábbiakban megosztjuk veletek.

( (nagy összegű, vissza nem térítendő kaució + kiemelkedően magas bérleti díj) / rövid bérleti periódus) ) x ( Uniós támogatások + brüsszeli bürokrácia együttható) 

= mérhetetlen kényelem és jólét for bombahoppa = vote4bombahoppa

N.B.: A grafitti vébén járva érkeztek meg idén a fecskék. Kék ég, zöld fű, fehér felhőpamacsok, madárcsicsergés. Idill és menyország. A milliárdospalánták azóta is bombáznak a messengeren, hogy mikor jöhetnek megint motivációs tanácsadásra.  

UPDATE: A sorozat második része itt és a harmadik rész itt olvasható.

Fradi, Juventus, Börzsöny

Szemfülesebb olvasóink már türelmetlenül várták, hogy a századik, jubileumi bejegyzésünk is megszülessen. Ez ünnepi alkalomból sem fukarkodunk, és mint mindig, most is ingyen olvashatjátok a bejegyzést.

Az előkészületek során több akadályba ütköztünk. Az Amerikai Egyesült Államokban el kellett döntenünk, hogy ki legyen az elnök. Barcelonában egy szép, őszi este meg kellett akadályoznunk, hogy a Fradi gól nélkül térjen haza a katalán körútról. A játékvezetővel egyeztetve sikerült egy büntetőt kiharcolni, azon az estén ez volt az egyetlen ukrán gól, mert Kijevben a Juventus csapata kapott gól nélkül kettő góllal nyert. Szép, őszi este volt, de erről már írtunk. Egy másik szép, őszi napon gombázni indultunk, majd eltévedtünk a Börzsönyben és megtaláltuk Shrekfalvát. Ez megihletett minket és a begyűjtött hallucinogének szakszerű alkalmazása után másnap reggel az egyik világháborús óvóhelyen alkottunk egy villámgraffitit, vészkijárattal.

Börzsöny

Shrekfalva

szép, őszi reggel

Egy másik szép őszi este a Fradi kettő góllal küldte haza az Újpestet.

Ez egy szép ősz. Annyi mindenről írhatnánk még, de akkor miről szólna a következő bejegyzés?

Szép őszi este

A Juventus csapata Kijevben egy szép, őszi este Alvaro Morata góljaival magabiztos győzelmet aratott.  

N.B.: Minden más hiábavaló.

KÖZKÍVÁNATRA: Fizetős tartalom!!!

Mottó: Mindenki egyenlő, mégis mindenki többet akar. Úgy döntöttünk, segítünk. bombahoppa nem ismer lehetetlent.

nincs lehetetlen

Tűkön ültök. Alig várjátok az új megjelenéseket. Rendszeresen ellenőrzitek a főcímlapot, hogy ki ne maradjatok valamiből. A szabad pillanataitokban a friss bombahoppa híreket csekkoljátok online. Tudnotok kell, hogy a Google nem hivatalosan felkért minket arra, hogy lehetőség szerint mérsékeljük a bombahoppa hírekre irányuló kereséseket, mert olyan adatforgalmat generáltok, amit csak a még meg nem tervezett 8G hálózatok tudnak majd fennakadás nélkül lebonyolítani. Ez lesz az igazi bombahoppa challenge a Szilícium-völgyben! Ti viszont már előrelátóan feliratkoztatok és megadtátok az e-mail címeteket is, mert féltek, hogy valahol valami hiba van a rendszerben. Igen, jól érzitek, valóban van rendszerhiba, de bombahoppával ezt sikerül majd megoldanotok. Majd.

Sokszor mondtuk azt, hogy ezt a blogot nem az anyagi előnyök miatt és nem anyagi érdekből csináljuk, mégis be kellett látnunk, hogy ezt a világot nem tudjuk rövid távon megváltoztatni, akármennyire nem úgy működik, ahogy mi szeretnénk. Egyelőre nem tudjuk megváltoztatni. De együtt sikerülni fog! Látjuk, milyen aktívak vagytok. Sokan jeleztétek, hogy annyi mindent kaptatok tőlünk,  hogy hálaképpen anyagilag is szeretnétek hozzájárulni a működésünkhöz. Ezzel az állhatatos érdeklődéssel elértétek, hogy lehetővé tegyük Nektek az egyszeri díjas VIP és az előfizetéses VVIP (Very VIP) támogatói státuszt. Cserébe alkalmanként vagy rendszeresen, névre szólóan nem juthattok majd olyan bombahoppa tartalmakhoz, amikhez mások sem. Ez segít számotokra abban, hogy elmondhassátok, Ti is bombahoppa kiemelt támogatói vagytok, és már az előkészületek közben nem olvashatjátok a vote4bombahoppa leendő tartalmait. Külön kérésre sem küldjük el számotokra a következő bejegyzés témáját, sőt, mi több, részleteket sem osztunk meg belőle veletek. Azok számára, akik nem támogatnak, ez természetesen csupán jelentős késéssel, kizárólag a megjelenések után lehetséges.


A részletes kondíciókat az apró betűs üzletszabályzatunkban és a még inkább apró betűs ÁSZF-ben találjátok, a személyre szabott, egyedi ajánlatunkat csak írásos megkeresésre és ajánlólevél átadása ellenében küldjük meg. GYÍK nincs!

Multikulti

A Gugli a barátunk. Tietek is, enyém is. A vote4bombahoppa blog az egész világon tarol, így lehetséges az, hogy egyik pillanatban még Japánból küldi üdvözletét egy rajongóm, a másik pillanatban valaki már Dammamban dicséri az egyik bejegyzésemet, majd nem sokkal később D. Trump személyesen emeli fel a telefont, hogy direkt vonalon érdeklődjön hogylétem felől. Jelentem, megnyugtattam, köszönöm jól vagyok, és megegyeztünk abban, hogy szeptemberben valamelyik hétvégén golfozunk egyet. Természetesen bombahoppa nyerni fog.

Amikor Ayman Gaber olvasóm Dammamból üzenetet hagyott, az első pillanatban megijedtem, hogy vajon mit is ír a hogy is hívják, de aztán eszembe jutott Gugli, a barátom. Így most már pontosan tudom hogy ha Dammamban járok, akkor "sharikat mukafahat alfayran bialdamam sharikat almathaliat liltanzif sharikat tanzif sujjad bialdamam sharikat mukafahat hasharat bialdamam", vagyis patkány- és kártevőirtás, valamint szőnyegtisztítás ügyében kivel vegyem fel a kapcsolatot.

Gugli, mindenki jóbarátja

Tehát ha a jövőben Szaúd-Arábiában utazgatva bármi gondod akadna a repülő szőnyegeddel, akkor vedd fel a kapcsolatot Aymannal, és hivatkozz bombahoppára.

Ha csak öt perced van – II. rész

Rendhagyó sorozatunk folytatódik!

Ha bokros teendőid miatt kevés időd lenne a művelődésre, akkor átvállaljuk a legfontosabb tartalmak rendszeres és alapos átvizsgálását, a személyes ízlésvilágodnak és érdeklődési körödnek megfelelő teljes körű kiszolgálással. Ezentúl csak beleolvasol az aktuális megjelenésünkbe, és pontosan tudni fogod, hogy mibe feccöld a drága idődet.

Ha csak öt perced van, akkor a Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóház blogon (link: itt) az alábbi művet olvasd el.

Vezető Elemző: Egy üzleti koncepció tündöklése és bukása

Az elemzésből megtudhatod, hogy milyen gazdasági kockázatokat jelentenek a sárkányvilágokban a ciklikusan ismétlődő világgazdasági válságok és az azokat követő pénzügyi finomhangolások okozta világpiaci hangulatváltozásokra adott átgondolatlan válaszok. Milyen rizikót jelent a cégvezetés számára az ingadozó nyersanyagpiaci árindexek és az elavuló beruházások okozta bővülő finanszírozási igény párosa? Mit tehet egy sárkány, ha éhes? Hogyan teheted a vállalkozásodat vonzóvá a külső befektetők számára?

Ne tipródj, ha nem ismered a válaszokat, hanem mihamarabb pótold be lemaradásodat! Látod, máris sokkal több időd van, csak tudnod kellett, hogy megéri, van miért, van kivel és van bombahoppa.

Tehát ne habozz, keresd fel gyorsan a honlapot, és ha már amúgy is ott jársz, böngészd végig a teljes blogot!

Kilencvenhatodik

Ma este ünneplünk.

Ez a 0096. bejegyzés. Szép, kerek szám. Erre az alkalomra Jamie Oliver is ünnepi fogással készült a paprikatévén (még ünnepel a vendégsereg), és itthon a villányi cuvée is elfogyóban. 2017. Utolsó pohár.

–  Ollé-ollé, bombahoppa!  – zeng a rigmus mindenhonnan.

Őszintén. Meg sem érdemlem. Köszönöm. De ha eljön az idő, bombahoppára szavazni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem!

Pannon barbecue - pörkölt

Kárpát kulinarisztika II.

A nagy sikert aratott első részt nem hagyjuk magára, a talicskát felújítottuk, a főtengelyen kicseréltük a csapágyakat (természetesen a beszerzéskor ellenőrzött minőségű, prémium kategóriájú terméket választottunk), a megkopott négy évszakos gumit újszerű nyári gumira cseréltük, és miközben a gépet a garázsból kitoltuk a szabad levegőre, örömmel megállapítottuk, hogy a hajtókarok kibírnak még jó néhány szezont. Rövid készülődés után begyújtottunk, majd a lent felsorolt összetevők megfelelő sorrendben történő feldolgozása megkezdődött és a szabad tűz romantikája kíséretében azokat lassú, de alapos hőkezelésnek tettük ki. Az elegy nem teljes körű homogenizálása során betoltunk egy doboz jéghideg német világos sört és a pincehideg vörösborból is egy pohárnyit. Nyár van, meleg volt, bizony!

a szerző sziluettje balra látható

Alkotóelemek:
– olaj/zsír/szalonna szabadon választható

– egy kiló vöröshagyma

– nettó három kiló kockázott sertéslapocka 

– 5-6 nagyobb gerezd fokhagyma
– só
– fűszerpaprika
– bors
– kömény
– borókabogyó
– vörösbor
– köretnek tarhonya vagy akármi más

Eszközök:
– talicska
– bogrács
– vágódeszka
– kés
– gyújtós
– tüzifa

Közreműködők:
– akik mindezt nagy örömmel megeszik, a vendégek
– bombahoppa


N.B.: A nettó három kiló lapocka eredője három és fél kiló (rosszabb esetben négy kiló) lapocka, a lefölözött cupákokból Bodri kutyának csináljunk kevésbé fűszeres főételt, de az elkészült mesterműből is kínáljuk meg. Megérdemli. 

Félelem és reszketés IV. rész – 100% Kolumbia

– Egészségedre!

Maszk nélkül ülök a parkban a padon és mindenki engem bámul, mert tüsszögök. Csak a sok hülye pollen zavar, remélem. Nem lehet vírusfertőzés, arra még nem állok készen. Nem, most még nem kaphatom el... 

KÖZÉRDEKŰ BEJELENTÉS! NINCS VÉGE!

Ez a bejegyzés új fejezetet nyit a blog életében mivel a régóta húzódó szerkesztőségi viszályok blogszakadást okoztak. bombahoppa Félelem és reszketés  történeteit ezentúl a Félelem és reszketés blogon olvashatod, és ez a történet ott teljes egészében olvasható.

Viszont minden más, ami bombahoppa, itt folytatódik.

– Egészségedre!

Hajrá Atalanta!

Ma este bajnokavató. A macska kilenc élete és a Juventus sorozatban kilencedik bajnoki címe már nem is hírértékű.

DE!

Nem hagyhatjuk szó nélkül azt a tényt, hogy ennek örömére kivirágzott bombahoppa kerti kaktusza is. 

Így ma este Itália legjobb focistái hazai közönség előtt, egyenes közvetítésben vehetik át a nekik járó aranyérmet, majd az öltözőben a stáb minden tagja kap egy virágcsokrot, mellette az üdvözlőkártyával:

"greetings from bombahoppa"

Egyetlen egy érdemi kérdés marad csak mára, vajon ki lesz a második helyezett? 

N.B.: bombahoppa ezen az estén az Atalantának fog szurkolni.

Sörtündér

porzik a vesénk

 Vánszorog valaki valahová az erdőben, nyár van, meleg van, okkal nagyon szomjas. Szembe jön vele bombahoppa, a mindig jókedvű, bohém filantróp.

– Szia valaki! Nem baj, ha tegezlek? Cserébe teljesítem két kívánságodat, mi lenne az első?

 Ez a valaki szikesre száradva szenvedő májjal (Junkies: Szomjasak vagyunk), cserepes szájjal elhaló hangon, halkan könyörög.

– Ó, bombahoppa! Egy korsó jó lenne, olyan, amiből soha sem fogy ki a sör!

 bombahoppa bűvkört rajzol a levegőbe, csillagport szór reá, és felizzik egy söröshordót formázó hologram. Valaki csak ámul és bámul és láss csodát, ahogy a semmibe foszlik a hologram, ott van valaki kezében egy Budweiserrel teli korsó. Kiissza, megint tele lesz a korsó sörrel. Budweiserrel. Barna Budweiserrel. Azt is kiissza. Az ötödik után hitetlenkedve nézi a korsót. Felbátorodva nekifut a második kívánságnak is.

– Hát, ez szuper jó! Imádom a barna sört! Köszönöm, bombahoppa! Kérek még egy ilyen korsót!

Esőben szaladtál

ez egy ilyen nyár

Félelem és reszketés III. rész – Tótágas

Az előző rész itt olvasható.

másnap reggel

Felfordult a világ. Az egyik sarokhoz közel nyalom a plafont, amikor engem szerencsére elkerülve, mellettem nagy csattanással a fejük tetején landolnak a nappali bútorai. A sarokban pókháló, Otília ésvagy Oszkár tanyáznak benne, két kaszáspók, egy háztartás. Legalábbis kettőt látok, az egyik kisebb, mint a másik, de egy biztos van, akár a delírium játszik velem, akár a perspektíva. Ferdék a falak, üres a minibár, ez egy olcsó panzió valahol a Balaton-felvidéken   fesztiválvendégeknek. Nincs recepció, kétes a higiénia, no wifi. A szállást előre kellett kifizetni plusz még kauciót is. Reggeli csak a közeli pékségből kommersz kávé kíséretében. A közeli pókháló beszippantana, de ellenállok. Furcsa itt fent, kapaszkodom az egyik karnisba, miközben próbálom lerángatni magamról a sötétítő függönyt. Nem vagyok álmos, és nem a holnapba menekülök, hanem a holnaptól. Ahogy halkan nyávog bennem előre a macskajaj, józanodom. Nyüszítős napom lesz. Csak a túlélés reménye éltet, de előtte ki kell bekkelnem a másnapot. És előbb még le kell másznom a mennyezetről. Mindenkinek megvan a keresztje, ez az enyém. Minél magasabbra jutsz, annál nagyobb lesz a becsapódás. Becsapós a magasság, óvatosan le kell jutnom valahogy. Ahogy ezt tervezgetem, elbóbiskolok.

Amikor felébredek, reszketek és ráz a hideg, zsong minden, zúg a fülem. Fentről vigyorognak rám a kaszáspókok, de  legalább már az ágyban fekszem és nem a plafonon. Itt lent még forog velem a szoba mint egy körhinta, és a fesztivál fényei is beszűrődnek az ablakon. Szorosan markolom az ágykeretet, ugyan a horizontális szédülés sokkal a barátságosabb, mint a vertikális, de azért, na! Oké, a gravitáció jó dolog, főképpen ha be is tartjuk a fizika törvényeit (öreg Newton, ha csöndben maradtál volna!), csak ne lenne relatív. Most éppen egy nehézségi erő rohamom van, nem állok ellen, beleprésel a matracba, alattam a rugók a végelgyengülés határán recsegnek-ropognak. Kapaszkodok az ágy szélébe és hallgatom, ahogy dübörög a távolban a nagyszínpad. Dumm-dumm, capp-capp. Lassú dzsanki zene szól, elszállós fajta, levezet már mindenki. Ismét bealszom, aztán megint felébredek, hajnal három húsz, hasogat a fejem, forog a gyomrom, kezdődik a recirkuláció. A hangja alapján egy sajtreszelő forgolódik a fejemben, és miközben a kényelmes testhelyzetet keresi, érzésre valószínűleg egy húsdarálót pörget odabent. Lassan, komótosan passzírozza át rajta agytekervényeimet. Kímélet nélkül, maghasadás, földindulás. Vegyük számba a bűneinket, mit is ittam? Kevertet, koktélokat, mindenféle hígított happyend-mentes party-löttyöt. Megborzongok, ahogy az olcsó keverékek íze feldereng a számban, émelyítően édes és szirupos, emlékszem, a pultnál többször is időt kellett kérnem.  Később bekeményítettem, és mindenféle ágyas variációkat is kipróbáltam. Könnyű Katát táncba vinni! Tudom, nem szabadna a múlton rágódnom, inkább a jövőbe kellene tekintenem. De nem a közeljövőbe, mert az ütős lesz. Még zsongat az alkohol, de már teljes lendülettel tombol bennem a másnap. Az biztos,  ha meg bírok mozdulni, akkor az első dolgom lesz a szervezetem elektrolit egyensúlyát helyreállítanom. Jöhetnek a szokásos praktikák, egy kicsi kóla kortyolgatva, jéghidegen. Kicsit később sajburger light. Kora délután gyógysör. Egyik sem használ majd, de telik az idő velük is, elűzik a másnap magányát. Az egyetlen gyógyszernek nem minősülő ellenszerre, a harmadnapra még várnom kell. Próbálok aludni, de ébredéskor sem vagyok jobban, sőt minden egyes ébredéssel rosszabbul vagyok. Besüt a nap az ablakon, elvakít, hogy választhattam keleti szobát?! Kapálózok, végül nagy nehezen megtalálom a napszemüvegem és sikerül felvennem. Érzem, nem tudok már többet visszaaludni.

Apró kis lépésekkel kerülök egyre közelebb a józan valósághoz. Nem lesz könnyű. Szondát mindenesetre nem fújnék még, az ágyon sem bírok még felülni, nem hogy kormány mögé. Mellettem fekszik egy petpalack, benne valami barna lötty, langyos kólának tűnő folyadék, a palack félig üres, kupak nélkül felborulva egy ragacsos melasztócsa közepén. Belekortyolok, öblögetek, kiköpöm. Fúj, ez tiszta kóla! Rosszabb, mint gondoltam, rosszabb, mint a köptető, azt legalább nem lehet bárhol megvenni. Kiköpöm, ennél jobbat vártam, titkon azt reméltem, hogy lesz benne valami kutyaharapást szőrével kombináció. Pech. Miközben a testem csalódottan inkább kávéért könyörög, az agyam csökkentett mód funkcióba menekül és görcsösen kapaszkodik a kék halál reményébe. Közben egy piros tábláról álmodik, kérem, ne zavarjanak, do not disturb! 

zavar az van,

szaggat minden

Pattogok ide-oda a heveny rosszullét, a hőhullámok és az agyhalál jeges fuvallatai között. Végre a padlón vagyok, nincs már lejjebb. Hanyatt fekszem, engedem, hogy forogjon a szoba, semmi értelme nincs visszafognom. Ha majd egyszer leáll, ideje lesz indulnom, addig nincs sehol egy biztos támpont, pillanatról pillanatra sodródok a semmibe. Lassan telik az idő, gyötrődök. Az evilági lét eldobhatósága csak egy szép remény, realitás nélkül. Vajon milyen hatalmak irányítják sorsunkat? "Sós kútba tesznek, onnan is kivesznek" dehidratáltan eszembe jut a gyerekmondóka miközben a másnap könyörtelenségén meditálok. A Dr. Hannibal Lecter masszázsszalon reklámszlogenje "Kerék alá tesznek, onnan is kivesznek" csábító lenne most, ha egyáltalán mozdulni bírnék, oda indulnék először. Könyörgöm, akasszanak fel! Valahol Európában jártam hozzá gyorstalpalóra, a nyakcsigolyákat örökre helyre teszi az öreg módszere. Fülsértő telefoncsörgésre rezzenek össze, a lélekbúvárom hív. Valami baj van? Sosem szokott ő hívni, mi a fene történhetett? Őrjöng, vibrál a mobil mellettem, és egyre nagyobb betűkkel villog rajta a felirat, Freud Junior. Zavartan nyúlnék a teló felé, de megáll az idő, lebénulok, mintha mázsás súlyok lennének a karomra koloncként aggatva. Hát, ha hirtelen nem megy, akkor megpróbálom inkább apránként, centiről centire kinyújtani a kezem. Az ujjaim segítenek rajta, lassan, bizonytalanul lépkednek egymás mellett, vonszolják maguk mögött a kezem és azon a karomat. Közben kitartóan csörög a telefon. Csodálkozva nézem az ujjak alkotta békemenetet, és azon tűnődök, hogy vajon mit akarhat a Doki? Valami tegnap esti sötét titokról lebbenti fel a fátylat? Honnan tudja, hogy már ébren vagyok? Kell nekem most ez a lélekfröccs, vagy inkább meneküljek vissza a másnapos fekete lyukba? Felvegyem vagy elutasítsam? Megállapítom, hogy a Dua Lipa csengőhang rettenetes, le kell cserélnem valami lightos Gorillaz témára. A basszusfutam mégis jót tesz, feléledek, a kíváncsiság felülkerekedik a félelmemen, és zöld utat kap az élniakarás. Essünk túl rajta, őszinte lesz, gyors és hatékony. Fájni is fog, de nem akar rosszat a Doki. Let's get physical!

basszus!

– Na végre felébredtél, Mr. Alkohol! Hogysmint? – kezdi a doki kuncogva.
 Nem szólok bele, hogy érezze, komoly a helyzet, várok. Fél perc múlva reagál, aggódóbbra vált a hangja, képzett pszichiáter, többre érdemes színész.
 – Ne hülyéskedj, tudom, hogy életben vagy, még ha most kételkedsz is benne. Miután megtaláltunk a gyerekmegőrzőben úgy döntöttünk hazaviszünk. Se kép, se hang nirvánáztál. Mit kerestél a fészekhintában hason?
 Blikk. Feldereng valami. Nyakamban a főszponzori belépővel teljes fesztiválkörutat tartok, minden pultnál, minden színpad mögött megpihenek. Bármerre megyek, mozog velem a tömeg és kifosztjuk a hűtőket. Csalódott és az élet értelmén töprengő vendéglátósokat hagy hátra a sáskajárásunk. Soha többé nem lesz ilyen hatékony és hálás vendégseregük! Aki egyszer átélte ezt a felhőtlen, levitáció kísérte örömmámort, még ha kívülálló volt is, sosem keres többé másik feloldozást. Az emlékeim sorakoznak, magamat kívülről látom, ahogy az egyik sörpadon állva dobálom a söralátéteket mint a frizbit és várom, hogy visszatérjenek mint a bumeráng. Odalent a rajongók sikítoznak körülöttem, és én minden egyes söralátétet fluoreszkáló filccel dedikálok, miközben Lao-Ce idézetek szavainak kezdőbetűiből alkotott rejtélyes mozaikszavakat is írok rájuk. Ez egy régi trükköm, a közönség megőrül tőle, de a miértje és a hogyanja, az én titkom, és örökké titok marad. Misztikum a négyzeten, sosem mondom el senkinek mi a nyitja. Szokás szerint azt követelik, hogy a nagyszínpadon is lépjek fel ma este, de én csak egy szerény pavilonos akusztik partyt adok majd a kiválasztottaknak. Nem szabad elinflálnom a személyemhez kötődő exklúzivitást. A márkanév kötelez!

Schnitt! Befüvezek, mert elég sokan szívnak körülöttem, és ez már nem is passzív dohányzás, hanem aktív. Grátisz. Ilyen lehetett Jamaica és a reggae születése. Független és vidám! Egy kicsit mindenki Bob Marley a közönségben. Tágul a retinám, tágul a világ. Végtelenedik a tér. Úszik a zene, egyre hatásosabbak a trükkjeim. Beindulok lassan, és ahogy gyorsul a ritmus, érzem, hogy ez az éjjel sosem ér véget.

don't be shocked

 Sosem tévedtem még nagyobbat, realizálom megint magamban a másnapot, és a tegnapi emlékek csillogó fényében még esetlenebbnek érzem magam.
– Halló... mondjad, mi újság? – szólok bele a telefonba végül rekedten. Alig bírom kézben tartani, nagy nehezen kihangosítom. A hangom erőtlen, elcsuklik. – De ne kímélj, legyél gyors, kérlek!
– Emlékszel az óriáskerékre? A tövénél álltunk, és lelkemre kötötted, hogy soha többé nem hagyhatlak magadra, amikor árverésen vagy. Tele van már a házad kacatokkal, múlt héten is megvetted Rijekát hirtelen felindulásból, és most tele van a nyaralód is a kikötővel, állítólag otthon nem fért el. Ott álldogálunk, pörög a kerék, és én azt kértem, hogy adj hozzáférést az online naptáradhoz, hogy tudjam, mikor merre jársz. De te csak egyfolytában azt mondogattad, hogy nem ez a lényeg. Azt hajtogattad közben, hogy origami, origami, én meg próbáltam kitalálni, hogy mit is akarsz valójában. A kezedben tartott papírfigurák persze életre keltek, és pantomim előadást tartottak az online élet hiábavalóságáról. Fölöttük a transzparens büszkén hirdette a négy dimmenzió örökkévalóságát. Mindenkit elvarázsoltál körülöttünk, csak én tudtam, hogy titkolsz valamit. Ismerlek.
– Ez csak filozófia. – vetem közbe, kezdek feléledni. – Térj a lényegre, Doki!
– Egyszer csak az egyik sátorban a merchpultnál az egyik pólón megláttál egy ősi szimbólumot és egy uncia arannyal akartad kifizetni, közben lélekvándorlásról prédikáltál, majd huss, eltűntél. A gyerekmegőrzőben találtunk rád, láthatóan transzba estél. Valami vákuumról meg nihilről hablatyoltál, és hogy sosem fogod tudni a szomjadat oltani. Ragaszkodtál ahhoz, hogy "kettő az egyben" fekete tölcsér kell hozzá, és hogy mindenki hozzon magával legközelebb egy rugalmas fekete spiráltölcsért. Möbius professzort emlegetted, majd azt mondtad, hogy egy csövet megfelelően hajtogatva idődilatáló inventort kapunk, amibe éjszaka letöltve magunkat tetszés szerinti helyre teleportálhatunk. Ugyanez a tölcsér nappal égetett szesszel töltve, ledugózva kulacsnak használható. A hallgatóságodnak ez a második opció sokkal jobban tetszett, tekintve, hogy csapra vertél közben egy hordó áfonyapálinkát, és mindenkivel pertut ittál, aki arra járt. Közben kiadtad az ukázt, irány dél! Szerinted ott vár reánk az örök igazság. Ennek ellenére hallgatóságod elkezdett céltalanul lődörögni, láthatóan irányt tévesztettek. Utolsó erőddel még mindenkihez szóltál, és elmagyaráztad, hogy nem Te kellesz nekik és nem is iránytű, nincsen más teendőnk, csak kövessük a fákat, hiszen a Föld északi féltekéjén minden moha déli oldalán fa nő. Ezután kijelentetted, hogy mindenki csak magára számíthat a harcban, majd még egyszer eltűntél... Kevéssel éjfél után egy német rendszámú, fekete limuzinnal jött egy italfutár, és bombahoppát kereste. Állítólag Aalenből rendeltél sört a közönségnek, az egyik kedvenc sörfőzdédből. Wasseralfingeni világos. Amíg a tartálykocsik megérkeztek, addig a huszonkettő rekeszes sörszállítmánnyal kellett beérnünk, még a hátsó üléseken is rekeszek voltak. Bezzeg amikor megérkezett a tankautó, egyből felbukkantál, de csak annyi időre, hogy átfejthess magadnak kettő hordó sört. Wasseralfingeni világost, de ezt már mondtam.
– Ezekre tisztán emlékszem. – szakítottam félbe – Inkább arról mesélj, hogy milyen tervekről beszéltem Neked. Tudom, hogy valami fontos találkozóm van ma este, de hiába töröm a fejem, nem jut eszembe semmi. Valószínűleg valami titkos üzlet, filantróp köntösben. 
– Vagy úgy! Azt mondtad, hogy saját sörgyárad lesz. Ekkora volumennél már megéri neked is a vessződséget. Ki is néztél már magadnak egy szimpatikus kis gyárat, a hajdúböszörményi Napfény Presszót. Azon paráztál be, hogy hiába hívtad a megadott mobiltelefonszámot, soha, senki nem vette fel. Attól tartottál, hogy csak pénzmosoda az üzlethelyiség. Nem tudtalak megnyugtatni, hogy az adóhivatal csak a kis halakra vadászik, veled sosem fog ujjat húzni.

let the sunshine in

– Bakker, Doki, zseni vagy! Ez az! Hívd a légitaxit, irány a debreceni repülőtér! Ma éjjel a Keleti-főcsatornán pecázunk! Előtte Pródon pisztrángvacsora, ott a Halsütőben mindig tárt karokkal várnak!

 Éreztem, ahogy felpezsdül ereimben a vér. Megláttam a fényt az alagút végén és tudtam, hogy ideje még egy lapáttal rátenni. A tegnapi bulit többszörösen felülmúló élményre van kilátás, pecaparty profikkal! A másnap hamarosan tova tűnik, az élet nemhogy nem áll meg, hanem felpörög, mint még soha! Új nap, új élet!

Saját sörgyár! Micsoda zseni vagyok!

Szombat esti láz

Nagy meccs lesz. Bianka Néni, az Öreg Hölgy-rajongó szoktatott rá, hogy a könyvtárban nézzem a Juventus-meccseket. Záróra után egy ódon, képcsöves, vagy hogyishívják fekete-fehér tévén. Tudod, a fekete-fehér csapat mindig győz, miközben Dua Lipa a szivárvány minden színében énekel.

Don't you agree

Don't you EGRI

Persze a könyvtárban nincsen Digi, a net és a stream is szaggat. Bianka ágyasa is. Szatmári Szilvia. Oppardon, szilva! Biankával együtt végeztük el bombahoppánál az agyvelőszaggató-tanfolyamot. A csúcs a grátisz repair-kurzus volt, monokróm agyhímzés törzsi tetoválásokkal. Meccsnézés közben az ADP10 és a G1G1 hatóanyagok kombinációja nem megengedett, hanem kötelező.  Hivatalosan sosem tegeződünk, nagy urak vagyunk, de néha elcsattan egy-egy pertu. Boniperti. Chat, alkohol, móka és kacagás. Önfeledt szórakozás, és immár ny8lc éve ünneplünk. Most készülünk a kil9ncedik tapsviharra. Persze vannak kételyeink. Mi van, ha júliusban még nem leszünk bajnokok? Mi van, július és még mindig BL? Mi van itt? Te is fiam, Brutus? Egy biztos, Torinóban szombat este lombard vacsorára készülnek. Te sem maradhatsz ki belőle. Csapd föl a szakácskönyvet, és csinálj úgy Te is, mint bombahoppa. bombahoppa speciális receptje mindig nyerő. Vele sosem ér Téged érzéki csalódás. Keress egy szimpatikus ételt az interneten. Hagyd úgy, ahogy van és tedd hozzá, hogy sörrel. Például szombat esti láz, sörrel. Készítsd el az étket, és tedd hozzá a kedvenc sörödet. Ma este legyen mondjuk valami izgalmas variácó, lehet fekete-kék is, akár bergamói kombó. Ott van Bergamo, egy szimpatikus lombard kisváros. Kérdés persze, hogy mihez képest. Milánóhoz képest kifejezetten SZIMPATIKUS. Az Atalanta minden Juventino legkedvencebb kék-fekete csapata. Hiszen másik kék-fekete csapat nincs is. Kék-fekete söpredék, az van. De ez most nem a szerecsenmosdatás ideje. Lombardiában az Atalantán kívül nem sok az említésre méltó versenyző, a futottak még kategória bajnokai a piros-feketék. Ács Milán, a középszer bajnoka is csodálattal tekint Bergamóra. Idén minden lombard bergamói egy kicsit. Ne törődj velük, oda se neki, mindegy, hogy sikerül a vacsora a'la style bergamot, a sör jó lesz. Ezt bombahoppa garantálja. És Te! Minden másért Maurizio Sarri a felelős. Bízz magadban, de mindig legyen nálad ADP10 és G1G1. Intravénásan csodákat tesznek.

UPDATE: Juventus-Atalanta 2-2

Út a pokolba - all around Börzsöny

A pokol Rétságon van. De nem lent, hanem fent. Nyáron meleg van itt és télen hideg, hiszen az éghajlat mérsékelt kontinentális. Két úton juthatsz ide, és ez a két út ugyanaz. Mind a kettő egy dombtetőn visz keresztül, ott, ahol a sorsod pillanatokra ködbe vész. Néhány helybéli a völgyet Mordornak hívja, pedig odalent zajlik az élet. Virágbolt, cukrászda, könyvtár és munkaügyi központ is van a centrumban. És Zulu harcos, róla majdnem elfeledkeztem. A főútról felágazik egy kis bekötő út. A Templom utcán még megállhatnál, de akkor sosem jutsz el a pokolba. Ne, most még ne fordulj vissza! Hív a csúcs, Ikarosz, inkább menj tovább! A kartográfia furcsa fintoraként a laktanya mélye a dombtető, itt van a pokol, ahova kevesen merészkednek. 

 A sorompó félrehajtva, nyitva.

Serpákra nem lesz szükséged, és a hegyimentők mindig készen állnak, viszont a sorompón túl már csak magadra számíthatsz. A Zónát éjszakára lezárják. Ekkor kezdődik a tánc! 

bombahoppa lezárta a Zónát.

Indulhat a buli!

odabent áll a bál

A harckocsik szellemei a hangárakban minden éjjel életre kelnek, és a lidércfényben sok kis sikoly húzza nekik a lánctalpalávalót. Jobban teszed, ha még napnyugta előtt lelécelsz! THIS IS THE REAL HELL!

IGEN, EZ A POKOL

A figyelmeztető felirat jelzi, hogy hol jársz. Ez nem az Országos Kék-túra, és itt senki nem csinál szelfit. További fotókat itt találhatsz.

Mad Max is itt kattant be, de Iván, az óvatos orosz katona szerencséjére sosem merészkedett be a Zónába. Boriszról nem mesélhetek, bement, de hivatalosan sosem jött ki. Doszvidányia!

Lánctalpávaló

N.B.: Tudom, kíváncsi vagy, vajon a pokolban mennyire van meleg? Nos, ilyenkor nyáron különösen. De szerencsére a közelben van a Fűtőház! Ott hűsölhetsz. Csak juss ki élve, és mindig zárd be magad mögött a sorompót!