Valahol a Karwendelen, egy füstös hüttében búcsúztatják a vendégek az Oktoberfestet. Kedd van, kora délután. A pult mögött Lali, akinek az antiszociális énje már megunta az Üvegtigrist, ezért inkább beszállt a hegyi levegő bizniszbe. HACCP verboten.
A szalonban a kedélyes háttérzenéről a The Diamond Tribute gondoskodik, vagyis Charlie Harper és az őt a zongorán kísérő Chivas Regal Royal Salute alkotta páratlan páros. Az egyik asztalnál a magányos Winston Smith sakkozik Ferivel. Szerelme, Júlia nem akar a földön járni, ezért a várva várt mai randevút el kellett engednie mint egy léggömböt.
 |
| Engedd el, Winston! |
Winstonnak nem is ízlik igazán a karcos gin, inkább a győzelem ízével enyhítené a szerelmi bánatát. Ezzel szemben Feri és a kisüsti közötti összhang tökéletesnek tűnik, talán ő az esélyesebb, bár a sakktáblára pillantva gyorsan megállapíthatjuk, hogy a kiegyenlített állás miatt egyelőre nem érdemes nagyobb tétet egyik játékosra sem tenni.
A bárpultnál a Triász, vagyis az agresszív kismalac, Chuck Norris és Joker poharazgatnak jókedvűen(!), és repülő tehenes vicceket mesélnek egymásnak. A világ vezető politikusai igazoltan távol. Például Vlagyimir Putyin Budapestre tart. Mindeközben világszerte mindenki a Halloweenre készül, tököt mér, vesz, farag, fotóz, megoszt.
Charlie lassan iszik miközben a zongora is elnémul. Nyikorogva kinyílik az ajtó, és a betörő napfény kirajzolja bombahoppa sziluettjét. Lali szájából a pultra hull a fogpiszkáló, Charlie félrenyeli a Chivast. Jokernek arcára fagy a vigyor, az agresszív kismalac lógó orral dúdolni kezdi a Zene nélkül mit érek én című Máté Péter klasszikust.
bombahoppa komótosan lesétál a lépcsőn, elindul egyenesen a bárpult irányába. Lali ránéz a Triászra, fél szemmel menedéket keresve:
– Mi ez, valami vicc?
Mire Chuck Norris csak annyit válaszol:
– Nem, ez most véresen komoly.
bombahoppa a bárpult végéhez ül, háttal a biliárdasztalnak, de úgy, hogy mindenkivel tarthassa a szemkontaktust. Egyszerre.
– Szia Lali, én a szokásosat kérem, a vendégeknek meg egy dupla kört. Írd csak nyugodtan a többihez!
Mindenki felkészül a legrosszabra, a sakkjátszmában az egyik fél döntetlent ajánl, mire a másik gondolkodás nélkül elfogadja. Már nem csak a füst, hanem a feszültség is egyre nagyobb. Vihar előtti csend. bombahoppa elmélyülve pötyög a mobilján, és kér még egy kört. Mindenkinek. Erre már lassan megnyugszanak a kedélyek. Lalit megdicséri, hogy milyen stabil és gyors a wifi. Pénzcsörgés hallatszik a telefonján, csettint egyet, elégedettnek tűnik. Körbenéz:
– Ja, még mindannyian itt vagytok? Lali, ki ne száradjunk, a legjobbat hozd mindenből. Mindenkinek, duplát, egyik lábad itt, a másik ott.
Egy kicsit oldódik a hangulat, de senki nem mer sem bombahoppához szólni, sem angolosan távozni*. Mindannyian jól ismerik az alapszabályt, hogy bombahoppát sosem hagyhatod ott köszönés nélkül. Többen fellélegeznek, amikor a főnök kikéri a következő dupla kört. Egyedül az agresszív kismalacon vesz erőt valami mélyről jövő mélabú, és Máté Pétertől az Elmegyek slágerre váltva billeg a bárpult mellett immár négykézláb. Szürreális.
 |
| Milyen úton indulok, még nem tudom... |
Valamikor a nyolcadik kör után Chuck Norris végre elég erősnek érzi magát, hogy most már minden mindegy alapon megszólítsa bombahoppát. Csak kicsit elcsuklik a hangja Chucknak.
– Te, b-bomb-bahopp-pa, várod-e már, vagyis várod a Ha-aalloween-t, te is! Nemm-de?
bombahoppa fel sem nézve a mobilból rezignáltan válaszol:
– Chuck, Te ide most inni jöttél vagy beszélgetni?
* Utólagos kiegészítés: Egyik rajongóm figyelmeztetett, hogy a Brexit óta az angolosan távozik kifejezés már nem a köszönés nélküli távozást jelenti, hanem a távozás nélküli köszönést. És milyen igaza van!
Előző részek:
AAA - Anonim Alkoholisták az Andokban
