2019. október 23., szerda

A demokrácia diszkrét bája


Négy jó barát vitatkozik egy fontos gasztronómiai kérdésről, hárman próbálják meggyőzni a negyediket az igazukról.
– Nézd bombahoppa, Istenuccse biztos, hogy nekünk van igazunk, mert mi hárman vagyunk a véleményünkkel, te meg egyedül.
Több se kell bombahoppának, hogy szavukon fogja őket:
– Te vén, fehér szakállas ott fent a felhők felett, Te, aki mindig csúnyán kikapsz, ha bombahoppával biliárdozol, gyere csak idele egy kicsit, rád hivatkoznak, pedig mint mindig, most is nekem van igazam! Mondjad csak meg a tutit, utána Te meg én iszunk egy jó ristrettót  bombahoppa módra.
Hirtelen, nagy mennydörgés és villámlás közepette megnyílik az égbolt, lenyúl egy hatalmas kéz, rámutat bombahoppára és megdörren egy égi hang:
– BOMBAHOPPÁNAK VAN IGAZA!
– Na látjátok, srácok! – mondja bombahoppa – Akkor most jöhet a ristretto amarettivel.
Mire egyik vitapartnere vállat von:
– Még mindig csak ketten vagytok, három ellen...


N.B.: Megfigyeltétek már, hogy egy megfelelően motivált, tapasztalt és Olaszországban képzett barista mindig teljesen az aljáig tölti a kávéscsészét?



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése