(a közel azonos című I. rész folytatása)
Jó nagy parti volt. Illusztris vendégek sora jött el Máltára, Vlagyimir, Roman, Elon és Mark Z., igazi Z$ Generációs hajcihő. Elon kisebb meglepetéssel készült, Donaldot is magával hozta, ő egy régi cimborám, éppen a környéken járt, hiszen most is erődemonstrációt tart a Közel-Keleten, de kivett egy hosszú hétvégét a kedvemért. Mindenesetre szóltunk neki, hogy itt ne pattogjon annyira mint otthon szokott, mert a tiszta lélek filozófiája ezen a hétvégén egy másik színházban tart premiert. Hívtunk persze másokat is, de például S4tchy nem ért rá. Szerintem csak tartott egy kicsit a sajtóvisszhangtól, nem bízott a diszkréciónkban. Dopeman és Body Count csinálták a zenét, ezért kicsit zaklatottan hangzott a Pachelbel D-dúr kánon XXI. századi verziója, de összességében nagyon meghittre sikerült. Alkohol volt bőven, valahogy az összhang idén mégsem állt össze, hiányzott belőle a perfetto. Öt éve ugyanezen a partin még Lemmy zenélt, akkor nálam volt az összes pikk ász, mégis mindenki olyan jól szórakozott, hogy zengett a "Viva bombahoppa, siamo Allegri!". Mister, hiányzol!
Felvonult a teljes R'n'R szakosztály, és majdnem belehalt, de ennek ellenére eljött Majka, viszont sajnáltuk, hogy Tibi atyát hiába hívtuk, csak üdvözletét küldte (többet nem hívjuk!). Itt volt még többek között Campino, Winston Smith és Tigris, igen, a Tigris a Micimackóból. Belépésnél mindenki fel kellett mutassa a géntérképén a kettős renitens szekvenciát. Az est háziasszonyai ezúttal (13+1) Verona Feldbusch 1990-es alteregói voltak. A fellépők között híres illuzionistákat, debreceni mazsorettcsoportokat és a freestyler királylány Dzsudzsit csodálhattuk. Dzsudzsinak elég volt egyszer füttyentenem, mert ha pénzszagot érez be nem áll a szája, de ha jobban
megnézem, a labdát azért elég jó riszálja. Meg a lambót is.
Gyilkos volt, tudtuk, ahogy sötétedik majd, úgy lesz egyre sötétebb a hangulat. Zavart éreztem az erőben, mint legutóbb Putnok alsón. Időközben a Prelude (Roman tankhajója) már mellénk kanyarodott, aki olvasta az előző részt, tudja, hogy 430 millió liter alkohol várt elfogyasztásra, hiszen mi nem alkalmanként tankolunk, hanem inkább "infúzión" tartjuk magunkat. Nem rátöltünk, hanem folyamatosan iszunk. A szintentartás nem kunszt. Charles Bukowsky már régen nem menő. Nekünk Las Vegas nem végállomás, hanem a kezdet. Ezeken az all-in bulikon nem a véralkoholszintet kontrolláljuk, hanem átállunk az alkoholvérszint mérésére. Ilyenkor a reflexek nem tompulnak, hanem elmélyülnek. Egy mátrix nincs a hibában. Éjfélre biztonsági szempontok miatt a bárszékeket a pincérek kivitték a díszteremből, mert néhányan már mellé-melléültek, ezért a kényelmes fogyasztást biztosítandó a hidraulikus bárpultok automatikusan lesüllyedtek egy méterrel. A bárpult mellett így már kapaszkodhattunk a makasszárfa parkettába is, mindenki a saját preferenciái szerint. Ez csak a pultosokat zavarta, mert ilyenkor guggolva szolgálhatnak fel a pult mögött, de ne álljanak már a vendégek fölött, nem igaz?! A borravalót megkapják, vastagon megkapják. Egy ilyen hétvége bére kitart nekik a nyugdíj legvégéig, így ők lesznek azok a nyugdíjasok, akiket nem tud megvenni semmilyen kormányzat, mert bombahoppa már megvette őket.
Akinek kedve szottyant beugorhatott a kaszinóba, én a kedvenc asztalomhoz ültem, Monopoly Forever! Most is jól indult, pörgettük, adtuk-vettük az országokat, földrészeket az Earth Edition 001-es számú bombahoppa kiadásban. Nem hallottál még erről a verzióról? Nem csoda, csupán egy példányt készítettek belőle, azt is nekem és az is szigorú sorszámozású. Az enyém lett rögtön az elején Hazard-megye. Eszem-faszom megáll! De vigyáznom kellett, mert nem kispályás játékosok ültek körülöttem. Szemiotikai tanulmányaim segítettek abban, hogy pontosan tudjam, mit terveznek az ellenfelek.
Az egyik asztalnál Dopeman meg a haverok nyomták a dominót, egy másiknál hatalmas kocka parti kezdődött, később már csak annyit láttam, hogy Döglégy teli pénztárcával távozik. Éjfélre beállt az akut egyensúlyhiány, és a hajó északnak fordult, így a közönség két részre bomlott, én meg felszóltam a parancsnoki hídra, hogy csak óvatosan, nem Grand Theft Yacht versenyen vagyunk, de a kapitány magabiztosan üzent, "nem sietek, csak lassan vezetek".
A Vizcayai-öböl környékén jártunk, amikor a hajó jobb oldalán felkelt a nap. A napfény játszott a hullámokon, és egy narancssárga delfinraj kísérte a hajónkat, gyönyörű volt! Néhányunk tolt egy gyors vlogger bejelenkezést, hiszen a rajongóknak is jár az (online) élmény, majd tartottunk egy rövid esztétikai szünetet, mielőtt újra belevetettük magunkat a szerencsejátékokba. Valahol Calais környékén elfogyott a
színesfém készlet, a bankjegynyomdákból kifogyott a tinta és a biztonsági fémszálas papír, a hologramfóliázó gép is csapágyas lett, így a későbbre tervezett karbantartási munkákat előre kellett hozni. Zsetonokkal nem játszunk, ezért az emberkereskedelem
jegyében mindenki a legkevésbé kedvelt rabszolgáit dobta be a talonba.
Amikor elfogyott a pénze, Roman utolsó tétként betolta Sarrit a zálogba, amire Joker gonosz vigyora volt válaszom. bombahoppa nem tud veszíteni, hiszen a győzelem nem fontos, hanem az egyetlen, ami számít. Tudtam, hogy nyerni fogok ezúttal is, és edző nélkül marad a Chelsea. Megfeledkeztem arról a hagyományról, hogy ha valamelyikünk teljesen legatyásodik, és a személyzetet is elveszíti, akkor a nyertes teljesíti a vesztes kvázi utolsó kívánságát. Dübörgött a basszus, egekbe nőtt az adrenalinszint. Töltöttem a pohárba. Villództak a diszkógömb fényei, hasított a lézer, elvakított a stroboszkóp. Vérszemet kaptam, idén Roman lesz a hajó vesztese. Nem gondoltam az utolsó kívánságra, azt akartam, hogy a srác beismerje, nyertem. Megint. bombahoppa. Itt kiesett pár részlet, az alkohol hatott, de arra kristálytisztán emlékszem, hogy amikor kijátszottam az utolsó, nyerő lapot, akkor Roman vigyorodott el először. Valami olyasmit mondott, hogy az a kívánsága, hogy a tét a Juventusnál legyen edző. Ezen utána Hamburgig kacagtunk, és különböző absztrakt kimeneteleken poénkodtunk. Jól esett a másnapos szombaton a hűvös Elbán a hajókázás, és a német sör is kiváló regenerálónak bizonyult. Another day in paradise. Úgy döntöttünk, hogy ez az éjjel soha nem érhet véget, legfőképpen, ha csökkentjük egy kicsit a tempót. Jó ötletnek tűnt Phil Collinsra lassulni, not dead yet, irány Hannover! Éppen befért a hajó a kikötőbe. Gyors helikopteres átszállás után a színpad bal oldaláról, a háttérben integetünk Nektek a srácokkal. Figyeljétek csak ahogy a sok Fritz feláll és ünnepel, amikor meglátja először a többieket, majd bombahoppát. Nem hisznek a szemüknek.
Valamikor hétfőn jött az üzenet, hogy tényleg Maurizio Sarri lett a Juventus edzője.
 |
| Sorry |
Úristen, mit tettem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése