Mikulás Torinóban

Rendhagyó képes-zenés gonzó meccsbeszámoló (allergén információ: nyomokban izét tartalmaz)*

Az a megtiszteltetés ért, hogy a tavalyi meccsre majd egy éve írt beharanghoz írt nagy sikerű gerilla-beharangom nyomán a szerkesztőség idén sem kért fel a beharangozóra…

         

… és mivel fontos nekem a német belpolitikai élet alakulása is, ezért tudtam, hogy ha már úgyis sörbe fojtom kedvenc csapatom idei játékának élvezhetetlensége miatti bánatom, akkor azt csak is úgy tehetem meg, hogy célba veszem az Allianz Stadiont.

Német nektár

Kitérő: Multikulti chaos hierarchy level: Personal Operation EnTitled Safety Chief Head (POETSCH)

„Juventus Über Alles! Viva Allianz!” adtam ki a jelszót egy hónapja a POETSCH-nek, akit én magamban egyszerűen csak Pöcsfejnek hívok, ugyanis cégcsoporton belül ritka alacsony, 153-as IQ-val rendelkezik, a cégbe csak a pozitív diszkrimináció és a jó kapcsolatai miatt kerülhetett be, apja gyerekkori jó barátom, akivel sokat látogattuk a budapesti metal underground népszerűbb helyszíneit (Fekete Lyuk/Viking Klub/Riff-Röff). Apja ritka okos, de láttatok Ti már olyat, hogy valaki a fia eszét issza el?

Mindegy is, TLDNR, szóltam Pöcsfejnek, aki kapcsolatba lépett a megfelelő összekötő tisztekkel, és le is szervezett egy jó kis fedőprogramot CDU választás címen, szuper.

Múlt vasárnap indultam, álruhában a’la Matthias Rex módon, sportkabátot, farmert és pulcsit húztam, sál, sapka, koffer és irány München (kis kitérővel, Palermón keresztül). Két dolog zavart csupán, az egyik az, hogy meg kellett váljak kedvenc ékszereimtől, kedvenc autómtól (Multipla Limo Edition DeLux) és otthon kellett hagyjam a zebradánióimat, a másik meg az, hogy nem mehettem egyenesen, mert van pár -finoman szólva- nem jó barátom a német dízel-botrány miatt, amit kicsit elhamarkodottan robbantottam ki. Erre viszont van mentségem. Annak idején orosz barátommal (Vlagyimir) fogadtam medvevadászat közben (kicsit szégyellte magát, mert a dácsájában az előző heti partiján főleg miattam fogyott el a vodka), azzal hencegett, hogy nagyobb botrányt tud világszinten kavarni, mint én.

Mint ÉN. Mint bombahoppa!?

Ő a fegyverekben hisz, én meg a pénzben. Ezért úgy alakult, hogy ő bekebelezte a Krímet (ma már senki nem beszél róla), én meg elrejtettem,majd felfedtem a szoftvert, a dízelnek azóta annyi. Szilveszterkor meglátogatom, aztán együtt töltjük a karácsonyt (ortodox naptár), ő már biztos készül valami meglepetéssel, nekem is ki kell majd találnom valamit. Tehát óvatosan kellett Németországba jutnom, így Szicílián keresztül mentem, ott volt ugyan egy kis gikszer, de elrendeztem a Kápót (remélem, nem volt túl nagy visszahangja).

Irány Heidenheim, Baden-Württembergi kisváros. Christian fejlesztőmérnök egy gyártócégnél, és adtam neki egy pendrive-ot a magyar metál underground jelesebb képviselőit bemutatandó (Watch My Dying, Wackor, Blind Myself, Thy Catafalque).

Céges kapcsolatként fedeztük az akciót, ezért FÉM MINTÁNAK tituláltuk a többi kollegája előtt a dolgot. De sietnem kellett tovább, TSCHÜSS Christian. Irány a CDU.

Annagréta és Angéla üdvözli a blog olvasóit, nagyon hálásak a sok támogatásért, köszönik a bizalmat. Mindenkinek hosszú volt egy kicsit a kortesbeszéd, aztán ünnepelt az egész Kereszténydemokrata Unió, de én úgy láttam, hogy titokban mindenki az óráját lesi, és a mobilokon a különböző Juventus szociálmédia applikációkat követi, hiszen a nap fénypontjának azért mégiscsak a merdahorda** várható többszörös bordatörése ígérkezett.

Főcukiság, amikor beengedték hozzám pár köszönő szó erejéig, Annagrétától elvették a mobilját a testőreim, majd megmutatták nekem (szeretem ezeket a kis eunuchokat, mindig a kedvemben járnak), hogy Annagréta Bernardeschi Instáját követi éppen a hivatali(sic!) telóján. Ha ezt tudná a CDU!

Imagine: Die Kanzlerin <3 Bernát!

Már nekem is piszkálta a csőrömet az esti falloszmérés, ezért feltűnésmentesen exkuzáltam magamat, irány a meccs, irány München.

Hauptbahnhof

Beate Uhse  Schiller Sport-Café

Mint feljebb írtam, inkognitó a barátom, ezért a titkosszolgálatokon keresztül szerveztem egy VVIP*** helyet a Hauptbahnhof melletti Schiller-Sport Caféban, ahol a meccset nagy képernyőn tudtam nézni, azt viszont már jobbnak láttuk, ha a pultnál lévő kis tévé van kihangosítva. Ott a Werder Bremen meccset közvetítték, éppen cicáztak a Düsseldorffal. Kell a figyelemelterelés, na.

Két német összekötő fedezett a lounge-ban, az egyik (Hans) egyértelműen az én emberem volt, mert a brémai gólokat mindig Mainz! Mainz! üdvrivalgással köszöntötte. Wolfganggal már kicsit szakmai témákról is beszélgettünk, rabszolgafelszabadítás, a tőke láthatatlan keze, plusz ein kleiner fußball, 1954 Bern, Puskás, Ferencváros, de sajnos neki sem fedhettem fel magam. Annyit tudott rólam, hogy vigyázni kell rám, akár élete árán is (mindkettőjük teljes családja egy putnoki birtokomon várja, hogy hazaérjek). Mindezek ellenére csak fél szemmel nézhettem a meccset, óvatosnak kellett lennem. A gólnál viszont felcsillant Wolfgang szeme, és amikor Mandzukicról beszélgettünk, elérzékenyült kicsit. A bajorokkal kapcsolatban annyit mondott, hogy a hat bő esztendő után az idei belefér, de a Juventus előtt megemeli a kalapját.

Aztán a meccsnek vége, mindenki boldog, helyén maradt a világbéke, irány haza. Amíg zakatoltam, összedobtam Nektek ezt a szubjektív tudósítást in memoriam Hunter S. Thompson, Viva Bianconeri!

Lassan megérkezik a vonat Kelenföldre… 

Epilógus: A Juventus szokás szerint megverte az Internazionale csapatát.

Szuper Mario

* Az eredeti beszámoló megjelent itt. 

** merdahorda: szarcsapat, vagyis az Internazionale, az örök ellenség (Juventus szurkolói szleng)

*** Very Very Important Person