Álom

Łélekdokinál vagyok, mert rámtelepedett a depi-spleen-melankólia-világfájdalom. A héten nem látok Juventus meccset. Egész hónapban nem látok Juventus meccset. De a következő hónapban sem! Vasárnap este óta titániumszegecsekkel kivert szattyánbőr ostorommal korbácsolom magamat, és körmeim magamba vájva, Armani napszemüveglencse-szilánkokon térdepelve vezeklek az elmúlt szezon kihagyott meccsei miatt. Három mérkőzést nem láttam! Több-kevesebb sikerrel kerülöm a  koleszterint és az alkoholt, önkéntes zabpelyhes ostya és ecetes céklaléböjt mellett teljes önmegtartóztatás kíséri napjaim. Kihagyom a reggeli multivitaminokat is. Orvosom vérnyomásnövelőkkel és hangulatstimulánsokkal korrigál.  Elhatároztam, hogy a holtidényben rollerrel meglátogatom Nógrád megye valamennyi közkönyvtárát és mindegyikbe befizetek egy évre, őszinte leszek és hagyom a francba az álneveket. Saját kézzel írott bombahoppa szerepel majd mindegyik tagságin.

A hangulatmesterem egy igazi profi, jól ismer, tudja, mivel lehet motiválni. Tyler Durdent idézi "Nekünk a lelked kell, nem a pénzed! Amíg a harci klub tagja vagy, nem számít hány dollár van a folyószámládon. Több vagy a pénzednél. Több vagy a munkádnál. Több vagy a családodnál, és több vagy mint gondolnád." Gyorsan reagálok a kezelésre, emó nincs már, az egó viszont a régi. Megnyugtatott, hiszen a pénzem nem adnám soha senkinek. A doki is félelemből dolgozik nekem, mondjuk úgy "grátisz". Tudja, hogy nincsen más esélye, se neki, se a családjának. Elkövetett egy hibát, amit sosem tud majd jóvátenni. Túl jó volt, túl sikeres, és a céltáblámra került. Óvatlan volt, mint Gobó a réten. Azért mert másokban megbízhatott, azt hitte, hogy bombahoppában is megbízhat. He-he. Bambi ilyenkor csendesen röhög a sötét sikátorokban. A pszichodokinak most már késő, nincs visszaút. Bár én nem vagyok olyan kegyetlen, mint Felix Salten. Én máshogy írom a történetet, nekem haszon kell. Łélek.

Neked is visszatér az életkedved, ha rájössz, hogy vannak céljaid, ha kristálytisztán látod, hogy gyűlölsz valamit, legyen az akár az inter, engedd el magad, add át magad a másik oldalnak és urald a sötét erőt. Engedd ki a fóbiát, ne hagyd, hogy belülről emésszen téged, add át másnak, mint a javasasszony a rontást. Hiszen az inter megérdemli.

A pszichiáterem szerint kóros eset vagyok, ezért teljesen kimerítik a konzultációk velem. Mondtam neki, hogy képzelje el az én helyzetemet. Napi huszonnégy óra bombahoppa. Ha magamban beszélek, akkor bomba és hoppa beszélgetnek. Hallgatja hoppa és bomba. Nincsen etikett vagy protokoll, egymás szavába vágva nyomják. És nyomják, és nyomják, és nyomják. Én hallgatom. Ami elbírja a nyomdafestéket, azt leírom, ami elbírja a nyomdatestéket, azt magamra varratom. Szénné égtem már szinte. 

Álmomban is. Vannak néha üdítő kivételek, mint például amikor flamingó voltam. Szép rózsaszín, olyan igazi flamingó színű.  U.S. Città di Palermo árnyalat. A tó vízén szürcsölgetem a summer selection rákkoktélt a többiekkel. Verőfényes napsütés. Fotontenger. Tikkadt szöcskenyájak. Édenkert. Kék ég, zöld fű, boldog flamingók körülöttem.

A fű Ferrari-zöld, az ég napraforgókék. Tudtátok, hogy a flamingók színvakok?